Jöttünk, láttunk, visszamennénkAz úgy kezdődött, hogy Tomi szerzett néhány számítógépet és monitort, amiket ki kellett volna vinni Moldvába, a Csángómagyarok Szövetségéhez. Tomi és Dávid már tavaly is jártak kinn, a kicsi zöld UAZ-unkkal vittek ki keresztszülők által összeállított karácsonyi ajándékdobozokat.

Miután visszajöttek, Dávid napokig csöndesebb volt, mint szokott, annyira hatottak rá a Moldvában tapasztaltak. Ezért amikor idén Tomi kitalálta az új utat, már én is kíváncsian csatlakoztam a csapathoz. Szegény kicsi UAZ most sem hagyott cserben a 2000 km-es úton, de volt egy "segédautó" is velünk. A vinnivalók pedig napról napra gyűltek: érkezett szőnyeg és ülőpárna, ruhák zsákszámra, könyvek, mosógép, több zacskó talpbetét. Egy néni telefonált, hogy nem vinnénk-e el az ajándékcsomagját Gajdárba, egy egri szálloda pedig ágyneműket adott. Aztán elérkezett a nagy nap. Szerda reggel indultunk útnak Gyula bácsival, Tomi édesapjával (ő hozta a kölcsönkapott kisteherautót). Az utat meglassította az egri kitérő és egy nem várt defekt Tiszapüspökinél, ezért csak másnap hajnalban értünk Csíkszeredára, a Csángó Kollégiumhoz. Az álomittas kollégisták Ferencz Éva vezényletével hamar lekapkodták a kocsiról a nekik szánt küldeményeket és az alig derengő, fagyos hajnalban életmentő forró kávéval vendégeltek meg minket.

Kis hidegségi kitérő után kora délután érkeztünk meg Gajdárba, ahol két fiatal tanító néninek adtuk át az egyik tanítványuknak szánt csomagot. Az otthonukul szolgáló kicsi, de lakályos házikóban van a tanterem is, ahol bepillantást nyerhettünk egy kisiskolások számára tartott foglalkozásba. Ezután Klézsére indultunk, ahol a Szeret-Klézse Alapítvány vezetője, Duma András látott vendégül minket - az Alapítványnak ruhákat, könyveket, játékokat hoztunk. Innen Bákóba vezetett az utunk, itt raktuk le fő szállítmányunkat, a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének szánt számítógépeket. A Szövetség székhelyéül szolgáló földszinti lakás hamar megtelt a küldeményekkel, Adrián, Attila, Levente és társaik térültek-fordultak a csomagokkal. A szívélyes fogadtatást egy hétórai "ebéddel" koronázták meg: már alig vártuk, hogy hosszú idő után ismét megízlelhessük a fokhagymás, tejfölös, csípős paprikával megbolondított pacallevest, ami szokás szerint nem okozott csalódást. Pukkadásig ettük magunkat, így bajban voltunk, amikor Levi elvezetett minket szállásadóinkhoz a külsőrekecsini Magyar Házba, Borihoz és Melániához, akik kiadós vacsorával vártak minket. Az újonnan épült tágas, világos iskolaépületben - amely méreteivel és stílusával is kitűnik a falu házikói közül - hatalmas terem várja a gyerekeket, van hely tanulni és játszani is. Van külön informatikaterem, a földszinten konyha a rendezvények ellátásához, a fűtésről pedig egy korszerű, Magyarországon is ritka faelgázosító kazán gondoskodik. A hosszú nap után nyugovóra tértünk, reggel pedig az ablak előtt eldöcögő szekerek zörgésére és kitartó kakaskukorékolásra ébredtünk. Dolgos napunk volt, Leventének és Mónikának segítettünk kiköltözni a régebben magyar iskolául is szolgáló házacskájukból, két forduló között pedig behatóan tanulmányoztuk a patak menti pálinkafőzde működését. Délután Lujzikalagorba vittünk ki egy bojlert az ottani tanító néninek, utána pedig Adrián, a Szövetség elnöke hívott meg minket egy koccintásra. Az italozást folytattuk este Leventééknél is, ahova lakásavatóra voltunk hivatalosak. A lakásban nyoma sem volt a költözés miatti felfordulásnak, a házigazdák finom illatokkal és vidám társasággal vártak minket. Az este folyamán a hangulat és a hangerő egyre emelkedett, így ismét későn kerültünk ágyba.

A másnap későn kezdődött, de annál sűrűbb lett. Levente vezetésével keresztbe-kasul jártuk Csángóföldet: jártunk Lábnyikban, ahonnan ablakokat vittünk Diószegre Marika nénihez, közben többször útba ejtettük Rekecsinben a Szövetség raktárául szolgáló lakást, ahonnan és ahova hoztuk-vittük a ruhászsákokat, ágyneműket, járókereteket, hasznos és haszontalan holmikat. (Ekkor fogalmazódott meg bennünk, hogy otthon akár költöztetéssel is kereshetnénk a kenyerünket, annyira beletanulunk a szakmába). Lassan beesteledett, a nagy jövés-menésben pedig az éhségünkről is megfeledkeztünk. Így nagyon jólesett, hogy hazaérve Melánia és Bori finom búcsúvacsorával vártak minket. A búcsúztatásunkra Mónika és Levente is átjöttek, a hangulatról a társaság mellett egy-két üveg tokaji is gondoskodott. Az éjfél utáni takarodót követően nagyon rosszul esett a hajnali fél hármas ébresztő; a fagyos éjszakában az igazak álmát alvó faluban, ahol a vízmosta utat csupán a csillagok fénye világította meg, az álmukban egyet-egyet kukorintó kakasok hangja kísérte csak botladozó lépteinket a kocsihoz. Csendben elhagytuk Külsőrekecsint, de szívünk szerint maradtunk volna. Hozni-vinni, segíteni, részt venni abban a munkában, amit a Szövetség munkatársai magukra vállaltak.
Köszönjük még egyszer a szíves vendéglátást, abban egészen biztosak vagyunk, hogy ide még visszatérünk.

Képek a galériában »

Wirth Kata